Néhány gondolatomat kimondani nagyon nehéz.
Néhány gondolatomat kimondani nagyon nehéz.
Félek, hogy örökre magamban őrzöm őket, mert nem tudom, megértené-e valaki.Ezek a gondolatok gyakran elszomorítanak, és olyan érzéseket keltenek bennem, amiket mindig próbálok elfelejteni.
Szinte mindent túlgondolni kimerítő.
Néha úgy érzem, elveszítem önmagam darabjait, miközben a gondolataim lassan felfalnak.
Sokszor azt érzem, soha nem leszek jól.
Az alvás is elkerül, mert a fejem tele van mindazzal, amit nem tudok lecsendesíteni.
Néha ébren fekszem, és próbálok az élet pozitív oldalaira gondolni.
Megpróbálom elhitetni magammal, hogy az életben több van a szenvedésnél.
Elképzelem magam békésen, boldogan élve.
De aztán visszatér a valóság.
És a valóságban gyakran csak csendben szenvedek.
Szomorúnak és bántottnak érzem magam, még akkor is, ha látszólag minden rendben van.
Nem értem, miért érzem így.
Mintha már százszor meghaltam volna belül, és most csak azért vagyok itt, hogy túléljek.
Sokan mondják, hogy „rendben van, ha nem vagy rendben”.
De néha elgondolkodom…
tényleg rendben van, ha minden nap nem vagy rendben?
Ez engem is fel tud húzni:"nem kell jól lenned..." Akkor hogy a francba legyek? Szarul meg nem akarok lenni.
VálaszTörlés