Mindig marad egy kis remény

 Az életben mindig találkozunk szenvedéssel. De rájöttem, hogy mindig van remény, és soha nem szabad elveszítenünk ezt a reményt. Mert ha elveszítjük a reményt, akkor az életünk is összeomlik. A negatív gondolatok szaporodnak, és képtelenek vagyunk megtalálni az utat a boldogság felé. Van, amikor úgy tűnik, mintha a sötétség teljesen elnyelne bennünket, és nincs kiút a magány és a fájdalom labirintusából.


Néha, amikor a helyzet kilátástalannak tűnik, meg kell találnunk azt a kis részt magunkban, amely ragaszkodik a reményhez. Ha elveszítjük ezt a reményt, elveszítjük önmagunkat. Azonban vannak olyan pillanatok az életünkben, amikor vissza kell tekintenünk azokra az okokra, amelyekért egykor döntöttünk az élet folytatása mellett. Ezek az okok emlékeztetnek minket arra, miért is ragaszkodtunk a reményhez.

Az életben mindig van szenvedés. De vannak emberek, akik mellettünk állnak ebben a szenvedésben, és nem hagyják, hogy egyedül érezzük magunkat. Néha elveszthetjük a bátorságunkat ahhoz, hogy tovább éljünk, de azok az emberek, akik körülvesznek minket, segítenek visszaszerezni ezt a bátorságot. Szeretettel és kedvességgel mutatják meg nekünk, hogy érdemesek vagyunk.

Az életben mindig találkozunk szenvedéssel. De vannak pillanatok, amikor azok az emberek, akik mellettünk állnak, megmutatják, hogy nem vagyunk egyedül a szenvedésünkben. Néha elveszíthetjük a bátorságunkat, hogy tovább éljünk, de a szeretteink emlékeztetnek bennünket arra, hogy érdemes továbbmenni.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csak létezem

  Elegem van abból, hogy ilyen értéktelennek érzem magam.  Néha nem tudok mit kezdeni a saját életemmel, egyszerűen csak létezem.  Úgy érzem, minden összeomlik az életemben, és csak itt vagyok, és nézem, ahogy tönkremegy.  Már belefáradtam abba, hogy azt mondjam magamnak, hogy minden rendben lesz, lassan mindenben elvesztem a reményt.  Olyan vagyok, mint egy elszáradt virág, aki soha nem tudja, hogyan emelje fel magát.  Csak addig próbálok élni, amíg nem találok okot a folytatásra. Nehéz úgy tenni, mintha erős ember lennék, ha a szívem mélyén tudom, hogy lassan én is feladom magam.  Az élet nyomása megpróbál lenyomni, és úgy érzem, nem tehetek ellene.  Úgy érzem, napról napra értéktelenebb vagyok, és ettől olyan kicsinek érzem magam.  Néha azt kívánom, bárcsak értékesebb lennék mint ember.  Bárcsak elég jó és erős lennék.  És néha azt kívánom, bárcsak más ember lennék – valaki, aki méltóbb és boldogabb.
További információk

Ma leülök az érzéseimmel

  Az ég tiszta és kék. Hálás vagyok ma. Azonban egy részem, ami vágyakozik, belopakodik. Ez nem szomorúság és magány. És ez nagyot sóhajt. Nem tudnám megnevezni, mi volt az, de szeretném elismerni. Érezni akarom egy pillanatra. És talán addig ülök vele, amíg meg nem adja okát, hogy ma meglátogassam. Annyi érzelem van, hogy elhanyagoltam és eltemettem tavaly anélkül, hogy tudtam volna, mi az, és mi váltotta ki. Ezúttal minden bennem lévő érzést szeretnék feldolgozni. Nincs többé menekülés előle. Nincs több temetés és reménykedés, hogy hamarosan elmúlik. És lehet, hogy a nap végén nem fogom tudni, honnan jött, de akkor is büszke leszek arra, hogy időt szakítottam arra, hogy megpróbáljam felfedezni önmagam egy részét. Ahogy ígértem, ezúttal is szelíd leszek magamhoz.
További információk

Belefáradtam mindenbe

  Állandóan úgy érzem, hogy elegem van mindenből. Gyakran vágyom arra, bárcsak megállíthatnám érzéseimet. Tudom, hogy hosszú ideje fáj, de mindig igyekszem elrejteni ezt mások elől. Éjszaka gyakran sírok egyedül, amikor úgy érzem, hogy minden szétesik körülöttem. Az erőmet arra fordítom, hogy erős maradjak, és gyakran mondom magamnak, hogy ne adjam fel, de néha olyan nehéz. Vannak időszakok, amikor úgy érzem, hogy nehéz továbbmenni. Lassan elveszítem azokat a motivációkat, amiért tovább kellene küzdenem, mert úgy tűnik, a szenvedésem soha nem ér véget. Bármerre megyek, mindig kísér. Még ha becsukom a szemem, akkor is nyugtalan vagyok. Fáradt vagyok - testileg, lelkileg és mentálisan is. A lelkem mélyen kimerült. Néha megpróbálom magam vigasztalni, hogy enyhítsem a fájdalmat. Mondom magamnak, hogy talán egyszer minden rendben lesz, de egy részem reménytelennek érzi magát. Van egy részem, amely azt mondja, soha nem lesz jobb. Lehet, hogy egyszerűen nem tudom, hogyan szabadulhatnék me...
További információk