Minden nap újra elveszítelek

 Nem veszíthetsz el valakit csak egyszer. Minden este elveszíted őket, amikor becsukod a szemed. És ahogy kinyitod őket minden reggel. Egész nap elveszted őket. Egy nem használt kávéscsésze. Egy üres szék. Egy pár csizma már nincs ott. Napnyugtakor elveszíted őket. És a sötétség bezárul. Elveszíted őket, miközben azon tűnődsz, miért. Bámulok egy csillagos égboltra. Elveszíted őket a nagy napokon. Évfordulók. Szülinapok. Ballagások. Nyaralás. Esküvők. És a megszokott napok is. Elveszíted őket a megszokottban. Papírmunka. Házimunka. A rutinokat természetesnek vették. Elveszíted őket a családban. Egy dal, amit régen énekeltek. A kölnijük illata. Egy szelet a kedvenc pitéjükből. Olyan beszélgetésekben veszíted el őket, amik sosem lesznek. És az összes kimondatlan szót. Minden helyen elveszíted őket, ahol jártak. És az összes hely, ahova vágytak. Elveszíted őket abban, ami lehetett volna. És az összes közös álmot. Elveszíted őket, amikor összeszeded a törött darabokat. És kezdd újra az életed. Elveszíted őket, amikor rájössz. Ez az új valóságod. Soha nem jönnek vissza. Nem számít, mennyi hiányoznak vagy szükségem van rájuk. Nem számít, milyen keményen imádkozol. Elmentek. És folytatnod kell. Egyedül. Elveszíted őket, ahogy az évszakok változnak. A hó fúj. Nyílnak a virágok. A fű nő. A levelek lehullanak. Újra és újra elveszíted őket. Nap mint nap. Hónapról hónapra. Évről évre. Az idő halad, egyre messzebb viszi őket. Úgy veszíted el őket, ahogy fehérül a hajad, és a tested meghajlik a korral. A memóriád elhalványul. És a részletek kezdenek elmosódni. Egy megfakult fényképről néz vissza rád az arcuk. Valaki, akit ismertél. Azt hiszed, valaha szeretted őket. Régen volt. Akkoriban. Amikor még egész voltál. Nem veszíthetsz el valakit csak egyszer. Minden nap elveszíted őket. Újra és újra. Életed végéig.