Az eső emlékei

 Nagyon szakad az eső odakint, miközben én bent készítem a kávémat. A magasból szálló cseppek ütemes zaja, ahogy a cseréptetőmre esnek, mindig megnyugtat és elgondolkodtat. Olyan, mintha a múltamra emlékeznék, amikor esik, mert minden csepp egy-egy emléknek tűnik, ami a fejemben játszódik le. Ezek a boldogság és mosolyok, amiket gyerekként éltem meg, amikor ugráltam a tócsákban vagy játszottam a barátaimmal, miközben egy vödör esővizet gyűjtöttünk a házunk lefolyójából.


Folyton mosolygok, ahogy kortyolom a frissen főzött kávémat, miközben emlékezek az életemben végigment küzdelmekre, az útra, a fájdalomra, amit átéltem, a megbánásokra, amiket hordozok, és a szomorúságra, amit megélek. Mindez visszatér hozzám, de értékelem ezeket a meleg gondolatokat és tapasztalatokat, mert segítenek abban, hogy a jelenben létezzem.

Imádok könyveket olvasni, még zivatar idején is. A villámok fényei és a fa leveleinek susogása megnyugtatnak, míg az eső köde és a hűvös szellő reszketést hoznak, ami feltölt energiával. Minden esős pillanatot élvezek, mert ezek azok a pillanatok, amik segítenek még jobban értékelni az életemben történő kis jó dolgokat. Az eső talán zavarhat másokat, de számomra a béke szimbóluma. Amikor hirtelen elered, lehet, hogy valakit rossz napra figyelmeztet, de nekem szerencsét hoz. Az eső az absztrakt szépség megtestesítője, egy csodálatos jelenség, ami által megtalálhatom a keresett magányt, és erőt gyűjthetek a küzdelmek után. Minden alkalommal, amikor esik, egy pillanat, amikor azt kívánom, békét és megkönnyebbülést hozzon mindenkinek, és lemoshassa a mindennapi terheket, amiket hordozunk, miközben menekülünk a szigorú valóságtól, amiben élünk. Az esőnek van egy varázsa, ami mindig megtalálja az utat a szívünkbe.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csak létezem

  Elegem van abból, hogy ilyen értéktelennek érzem magam.  Néha nem tudok mit kezdeni a saját életemmel, egyszerűen csak létezem.  Úgy érzem, minden összeomlik az életemben, és csak itt vagyok, és nézem, ahogy tönkremegy.  Már belefáradtam abba, hogy azt mondjam magamnak, hogy minden rendben lesz, lassan mindenben elvesztem a reményt.  Olyan vagyok, mint egy elszáradt virág, aki soha nem tudja, hogyan emelje fel magát.  Csak addig próbálok élni, amíg nem találok okot a folytatásra. Nehéz úgy tenni, mintha erős ember lennék, ha a szívem mélyén tudom, hogy lassan én is feladom magam.  Az élet nyomása megpróbál lenyomni, és úgy érzem, nem tehetek ellene.  Úgy érzem, napról napra értéktelenebb vagyok, és ettől olyan kicsinek érzem magam.  Néha azt kívánom, bárcsak értékesebb lennék mint ember.  Bárcsak elég jó és erős lennék.  És néha azt kívánom, bárcsak más ember lennék – valaki, aki méltóbb és boldogabb.
További információk

Ma leülök az érzéseimmel

  Az ég tiszta és kék. Hálás vagyok ma. Azonban egy részem, ami vágyakozik, belopakodik. Ez nem szomorúság és magány. És ez nagyot sóhajt. Nem tudnám megnevezni, mi volt az, de szeretném elismerni. Érezni akarom egy pillanatra. És talán addig ülök vele, amíg meg nem adja okát, hogy ma meglátogassam. Annyi érzelem van, hogy elhanyagoltam és eltemettem tavaly anélkül, hogy tudtam volna, mi az, és mi váltotta ki. Ezúttal minden bennem lévő érzést szeretnék feldolgozni. Nincs többé menekülés előle. Nincs több temetés és reménykedés, hogy hamarosan elmúlik. És lehet, hogy a nap végén nem fogom tudni, honnan jött, de akkor is büszke leszek arra, hogy időt szakítottam arra, hogy megpróbáljam felfedezni önmagam egy részét. Ahogy ígértem, ezúttal is szelíd leszek magamhoz.
További információk

Belefáradtam mindenbe

  Állandóan úgy érzem, hogy elegem van mindenből. Gyakran vágyom arra, bárcsak megállíthatnám érzéseimet. Tudom, hogy hosszú ideje fáj, de mindig igyekszem elrejteni ezt mások elől. Éjszaka gyakran sírok egyedül, amikor úgy érzem, hogy minden szétesik körülöttem. Az erőmet arra fordítom, hogy erős maradjak, és gyakran mondom magamnak, hogy ne adjam fel, de néha olyan nehéz. Vannak időszakok, amikor úgy érzem, hogy nehéz továbbmenni. Lassan elveszítem azokat a motivációkat, amiért tovább kellene küzdenem, mert úgy tűnik, a szenvedésem soha nem ér véget. Bármerre megyek, mindig kísér. Még ha becsukom a szemem, akkor is nyugtalan vagyok. Fáradt vagyok - testileg, lelkileg és mentálisan is. A lelkem mélyen kimerült. Néha megpróbálom magam vigasztalni, hogy enyhítsem a fájdalmat. Mondom magamnak, hogy talán egyszer minden rendben lesz, de egy részem reménytelennek érzi magát. Van egy részem, amely azt mondja, soha nem lesz jobb. Lehet, hogy egyszerűen nem tudom, hogyan szabadulhatnék me...
További információk