Amit szemétnek láttál, más kincsnek látott

 És te eldobtad őt magadtól,mintha szemét lenne,


mint egy pazarlás,

kidobtam az utcára,

még ahhoz sem volt bátorságod, hogy egykonténerben hagyd,

egy kosárban, hogy valaki más elvigye.

De emlékezz,

ami neked szemét a másiknak, az nagy kincs.

És ő megjelent,

meglátta a legnagyobb kincset, amit valaha is csodált az életében,

Ránézek egy nyers gyémántra,

tudtam, hogy ki kell fényeznem,

hogy formáljam,

egy próbát megért,

hogy lássam ragyogni teljes pompájában.

Látott egy porcelánbabát,

törékeny és törékeny,

felszedtem az aszfalton vizezett darabokat,vágyam volt rá, hogy minden porcikájátmegragasszam, hogy újra láthassamszépségét.

Láttam a legszebb virágot szinte elhervadni,mint azokat, akik még a járdán iskapaszkodnak az életbe,Tudtam, hogy nincs szükségem sokra,csak egy kis szeretet és törődés.

- Hogy lehet, hogy senki sem néz rá előbb, mintő?

- Hogy lehet, hogy ilyen sokáig észrevétlen

maradt?

Újra és újra eltúnődtem rajta.

Nem mindenki látja a szépet a megtörtemberekben, nem mindenki látja a fényt akáoszban, nem mindenki néz szívvel és nem aszemével.

Emlékszel arra a szemétre, amit az utcára

dobtál?

Ha most látnád őt,

megértenéd, hogy aki melletted volt, az lett a

képed és a képmásod,

a szemét te voltál, és te tükröződtél benne...

Ha egy szomorú nőre néztél, az azért volt,

mert így éreztetted vele.Ha ránéztél egy elhanyagolt nőre, bókoltál már

neki, amitől jobban érezte magát?

Olyan keményen játszottál a porcelán

babáddal,

hogy unod őt,

Megváltoztattad őt, mint a gyerekek a régijátékaikat újakra cserélik.Ha most látod őt...

Annyira csinos,

szerelmes lennél belé újra?

De már nincs szüksége rád.

a férfi, akivel most van, megtanította neki, hogyahhoz, hogy szeress valakit, önmagadszeretésével kell kezdened.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csak létezem

  Elegem van abból, hogy ilyen értéktelennek érzem magam.  Néha nem tudok mit kezdeni a saját életemmel, egyszerűen csak létezem.  Úgy érzem, minden összeomlik az életemben, és csak itt vagyok, és nézem, ahogy tönkremegy.  Már belefáradtam abba, hogy azt mondjam magamnak, hogy minden rendben lesz, lassan mindenben elvesztem a reményt.  Olyan vagyok, mint egy elszáradt virág, aki soha nem tudja, hogyan emelje fel magát.  Csak addig próbálok élni, amíg nem találok okot a folytatásra. Nehéz úgy tenni, mintha erős ember lennék, ha a szívem mélyén tudom, hogy lassan én is feladom magam.  Az élet nyomása megpróbál lenyomni, és úgy érzem, nem tehetek ellene.  Úgy érzem, napról napra értéktelenebb vagyok, és ettől olyan kicsinek érzem magam.  Néha azt kívánom, bárcsak értékesebb lennék mint ember.  Bárcsak elég jó és erős lennék.  És néha azt kívánom, bárcsak más ember lennék – valaki, aki méltóbb és boldogabb.
További információk

Ma leülök az érzéseimmel

  Az ég tiszta és kék. Hálás vagyok ma. Azonban egy részem, ami vágyakozik, belopakodik. Ez nem szomorúság és magány. És ez nagyot sóhajt. Nem tudnám megnevezni, mi volt az, de szeretném elismerni. Érezni akarom egy pillanatra. És talán addig ülök vele, amíg meg nem adja okát, hogy ma meglátogassam. Annyi érzelem van, hogy elhanyagoltam és eltemettem tavaly anélkül, hogy tudtam volna, mi az, és mi váltotta ki. Ezúttal minden bennem lévő érzést szeretnék feldolgozni. Nincs többé menekülés előle. Nincs több temetés és reménykedés, hogy hamarosan elmúlik. És lehet, hogy a nap végén nem fogom tudni, honnan jött, de akkor is büszke leszek arra, hogy időt szakítottam arra, hogy megpróbáljam felfedezni önmagam egy részét. Ahogy ígértem, ezúttal is szelíd leszek magamhoz.
További információk

Belefáradtam mindenbe

  Állandóan úgy érzem, hogy elegem van mindenből. Gyakran vágyom arra, bárcsak megállíthatnám érzéseimet. Tudom, hogy hosszú ideje fáj, de mindig igyekszem elrejteni ezt mások elől. Éjszaka gyakran sírok egyedül, amikor úgy érzem, hogy minden szétesik körülöttem. Az erőmet arra fordítom, hogy erős maradjak, és gyakran mondom magamnak, hogy ne adjam fel, de néha olyan nehéz. Vannak időszakok, amikor úgy érzem, hogy nehéz továbbmenni. Lassan elveszítem azokat a motivációkat, amiért tovább kellene küzdenem, mert úgy tűnik, a szenvedésem soha nem ér véget. Bármerre megyek, mindig kísér. Még ha becsukom a szemem, akkor is nyugtalan vagyok. Fáradt vagyok - testileg, lelkileg és mentálisan is. A lelkem mélyen kimerült. Néha megpróbálom magam vigasztalni, hogy enyhítsem a fájdalmat. Mondom magamnak, hogy talán egyszer minden rendben lesz, de egy részem reménytelennek érzi magát. Van egy részem, amely azt mondja, soha nem lesz jobb. Lehet, hogy egyszerűen nem tudom, hogyan szabadulhatnék me...
További információk