4. rész – Vannak dolgok, amik nem múlnak el

 4. rész – Vannak dolgok, amik nem múlnak el

Azt mondják, az idő mindent begyógyít. De van, amit nem lehet. Van, amit csak megtanulunk hordozni – csendben, éveken át.

A gyász nem csak halálesethez kötődik. Néha azt gyászoljuk, akik voltunk. Akit elvesztettünk magunkból. A régi reményeinket. Vagy egy jövőt, ami soha nem jött el.

Azt mondják, hogy mindig újrakezdhetjük az életünket, és hátrahagyhatjuk minden fájdalmunkat. Amikor összetörik a szívünk, vagy az életünk darabokra hullik, sokan azt mondják, az élet megy tovább, és mindig van esélyünk újra boldogságot találni. Azt mondják, egy nap jobban leszel, és az idő majd begyógyítja a sebeket. De gyakran kimarad az, hogy egyes tragédiák és szívfájdalmak után az életünk már sosem lesz a régi.

Mi magunk is megváltozunk, amikor a legnehezebb pillanatokkal nézünk szembe. Lehet, hogy újra kezdjük az életet, de nem mindenkinek adatik meg ugyanaz az út. Vannak, akik megtalálják az új boldogságot, míg mások, akik életük legdrágább dolgait vesztették el, vagy saját magukból veszítettek, bár folytathatják, egy részük mindig gyászolni fog.

Bár bármikor dönthetünk úgy, hogy továbblépünk, néha a legmélyebb fájdalmak után már soha nem lesz minden ugyanolyan.

Nem minden sebet kell begyógyítani ahhoz, hogy élni tudjunk.

Vannak dolgok, amiket nem lehet elfelejteni – de meg lehet tanulni velük együtt élni.

És ez is egyfajta túlélés.


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csak létezem

  Elegem van abból, hogy ilyen értéktelennek érzem magam.  Néha nem tudok mit kezdeni a saját életemmel, egyszerűen csak létezem.  Úgy érzem, minden összeomlik az életemben, és csak itt vagyok, és nézem, ahogy tönkremegy.  Már belefáradtam abba, hogy azt mondjam magamnak, hogy minden rendben lesz, lassan mindenben elvesztem a reményt.  Olyan vagyok, mint egy elszáradt virág, aki soha nem tudja, hogyan emelje fel magát.  Csak addig próbálok élni, amíg nem találok okot a folytatásra. Nehéz úgy tenni, mintha erős ember lennék, ha a szívem mélyén tudom, hogy lassan én is feladom magam.  Az élet nyomása megpróbál lenyomni, és úgy érzem, nem tehetek ellene.  Úgy érzem, napról napra értéktelenebb vagyok, és ettől olyan kicsinek érzem magam.  Néha azt kívánom, bárcsak értékesebb lennék mint ember.  Bárcsak elég jó és erős lennék.  És néha azt kívánom, bárcsak más ember lennék – valaki, aki méltóbb és boldogabb.
További információk

Ma leülök az érzéseimmel

  Az ég tiszta és kék. Hálás vagyok ma. Azonban egy részem, ami vágyakozik, belopakodik. Ez nem szomorúság és magány. És ez nagyot sóhajt. Nem tudnám megnevezni, mi volt az, de szeretném elismerni. Érezni akarom egy pillanatra. És talán addig ülök vele, amíg meg nem adja okát, hogy ma meglátogassam. Annyi érzelem van, hogy elhanyagoltam és eltemettem tavaly anélkül, hogy tudtam volna, mi az, és mi váltotta ki. Ezúttal minden bennem lévő érzést szeretnék feldolgozni. Nincs többé menekülés előle. Nincs több temetés és reménykedés, hogy hamarosan elmúlik. És lehet, hogy a nap végén nem fogom tudni, honnan jött, de akkor is büszke leszek arra, hogy időt szakítottam arra, hogy megpróbáljam felfedezni önmagam egy részét. Ahogy ígértem, ezúttal is szelíd leszek magamhoz.
További információk

Belefáradtam mindenbe

  Állandóan úgy érzem, hogy elegem van mindenből. Gyakran vágyom arra, bárcsak megállíthatnám érzéseimet. Tudom, hogy hosszú ideje fáj, de mindig igyekszem elrejteni ezt mások elől. Éjszaka gyakran sírok egyedül, amikor úgy érzem, hogy minden szétesik körülöttem. Az erőmet arra fordítom, hogy erős maradjak, és gyakran mondom magamnak, hogy ne adjam fel, de néha olyan nehéz. Vannak időszakok, amikor úgy érzem, hogy nehéz továbbmenni. Lassan elveszítem azokat a motivációkat, amiért tovább kellene küzdenem, mert úgy tűnik, a szenvedésem soha nem ér véget. Bármerre megyek, mindig kísér. Még ha becsukom a szemem, akkor is nyugtalan vagyok. Fáradt vagyok - testileg, lelkileg és mentálisan is. A lelkem mélyen kimerült. Néha megpróbálom magam vigasztalni, hogy enyhítsem a fájdalmat. Mondom magamnak, hogy talán egyszer minden rendben lesz, de egy részem reménytelennek érzi magát. Van egy részem, amely azt mondja, soha nem lesz jobb. Lehet, hogy egyszerűen nem tudom, hogyan szabadulhatnék me...
További információk